A kezdet

Vágóhíd utca

Valamikor régen itt kezdődött minden. Mára már a köztudatban szinte nem is él, hogy hajdanán a DVSC itt kezdte meg a labdarúgás népszerűsítését, ünnepelte a sikereit, és könnyezte meg a nehéz pillanatokat. A Vágóhíd utca volt az ami élményeket hozott nekünk, és megajándékozott azzal, hogy részesei lehettünk 111 év történelmének. Szomorú látni, hogy néhány emberen kívül szinte senki sem foglakozik a múlttal, még a klubon belül sem. Talán ez lesz a blog célja. Őrizni, és közölni azt a rengeteg emléket, amit ez a csodálatos klub adott nekünk, debreceni polgároknak.

Jöjjön is az első poszt, aztán majd meglátjuk hogyan alakul későbbiekben a sorsunk.

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Sándor Mihálynak, Égerházi Péternek, Filep Tibornak, hogy munkásságukkal alappilléreket szolgáltattak nekünk múltunk megismerésében. És köszönet mindazoknak is, akik még őrzik, és büszkék a piros-fehér hagyományokra!

Nézzük, hogyan kezdődött a történet:

"1902. március 12-én a debreceni vagongyár 11 sportot szerető tagja, Kabay György és Nánási Vilmos mérnökök vezetésével megalakították az Egyetértés Futball Clubot (EFC), amely a már létező Egyetértés Dal és Önképző Egyesület keretén belül kezdte el működését. Kezdetben csak vasutas tagjai lehettek a klubnak, amely színeként a pirosat és a fehéret választotta, kifejezésre juttatva ezzel a csapat nemzeti elkötelezettségét. Ekkor a játékosok még saját felszereléseikben meccseltek, rendelkeztek egy labdával, de játéktérrel nem, így a barátságos meccseiket többnyire más pályákon rendezték.

Az Egyetértés a keleti kerület munkásainak kiemelt támogatását élvezte, szemben a város vezetőinek áldásával. Ezen városrész teljesen elkülönült a város többi részétől és az itt élők is más mentalitásúak voltak mint az eredeti cívis polgárok. A különbség nem csak földrajzilag és a klub szimbolikáiban volt nagy, hanem a tagok vallási és társadalmi rétegződésében is. Az Egyetértés tagjai ugyanis hithű katolikusok voltak a város ősreformista polgáraival szemben és a munkásrétegből kerültek ki a város elit polgáraival ellentétben. Ennek köszönhetően a város életében csak háttérszerep jutott a vasutascsapatnak, elfeledve mindenféle támogatást a hatalom akkori tagjaitól. 1911-ben a MÁV Igazgatósága egy területet jelölt ki a Műhelytelepen, ahol ezek után a labdarúgók rúghatták a bőrt, ezen kis pályát a szurkolók a "Futball-tér" elnevezéssel illették. 1912 nyarán az Egyetértés FC kilépett az anyaegyesület keretei közül, alapszabályt hoztak létre és megalapították a Debreceni Vasutas Sport Clubot (DVSC). Ettől függetlenül a csapat továbbra is megmaradt gyári csapatként és nem indult el a kiírt kerületi bajnokságokon, maradtak a barátságos meccsek a helyi klubok ellen."

Forrás: Hancsicsák Tibor, magyarfutball.hu