Újra köszöntök mindenkit itt a Vágóhíd utcai blog hasábjain. Sok idő eltelt már a legutolsó bejegyzés óta, és úgy volt, hogy egy ideig nem folytatom egyéb elfoglaltságok miatt a blog írását, de annyi helyről kaptam visszajelzést, főleg a DVSC idősebb játékosaitól és szurkolóitól, hogy örömmel nosztalgiáznak az itt megjelent tartalmak kapcsán, hogy nem marad más választásom, mint kiszolgálni az igényeiket, és ha tudom szélesebb körre kiterjeszteni a DVSC multjának megismerését! :)
Aki esetleg részese volt a DVSC történelmének, akár játékosként vagy szurkolóként, és szeretné, ha az oldalon róla is essen szó, vagy esetleg van olyan anyaga, ami beleillik a tartalmunkba, az jelentkezhet a vagohidutca10@gmail.com címen, vagy közvetlenül a Facebook oldalunkon is!
Most pedig hosszú idő után jöjjön az első cikk:
Ez egy régebbi riport, melyet most találtam meg, és a Békés megyei hir6.hu hírportál közölt. Az alany nem más, mint Melis Béla, a DMVSC játékosa, aki a 1987-88-as szezonban szerepelt színeinkben, és 29 meccs alatt 19 gólt szerzett, amellyel az NB 1 gólkirálya lett. Hogy mi történt vele később? Az a cikkből kiderül.
Melis Béla huszonhárom éve vár a díjára
Melis Béla békéscsabai nevelésű focistaként - katonaideje alatt - a
budapesti Honvéd színeiben játszott először az NB I-ben. Az ott
lejátszott nyolc meccs miatt még magyar bajnoknak is mondhatja magát.
Igazi sikereit azonban ezt követően az Előrében (NB II-es gólkirály), a
Győrben (bronzérem a bajnokságban) és a Debrecenben (NB I-es gólkirály)
érte el. A jelenleg munkanélküli Melissel a napokban futottunk össze.
- Hogyan indult a pályafutása?
- Békéscsabaiként azt a bizonyos
szamárlétrát végigjárva az Előre korosztályos csapataiban szerepeltem,
de 1977-ben tizennyolc esztendősen kölcsönadtak a másodosztályú
Szolnoknak. A felnőttből Zielbauer Miksával együtt kerültünk át
Szolnokra, mert kettőnket elcseréltek Budavárival, ő igazolt Csabára.
Egy esztendő múlva bevonultam a Honvédba, ekkor debütáltam az NB I-ben,
majd leszerelés után hazajöttem az Előrébe. 1983-ben kipottyantunk az
NB II-be, de a rákövetkező évben azonnal visszajutottunk, én pedig
harmincnégy találattal gólkirály lettem.
- Ezt követően szerződött a Verebes-féle Győrbe.
- Igen,
a mester csoda dolgokat tudott. Egy nagyon egyszerű példával tudom ezt
érzékeltetni. Középcsatárként minden addigi trénerem azt verte belém: ha
a beállós felmegy támadni, nekem követnem kell őt hátra. Na, ezt
azonnal kiverte a fejemből. Azt mondta, hogy egy csatár ne védekezzen,
az a középpályások és a hátvédek dolga. Én csak pihenjek amíg támad az
ellenfél, rám a támadásban van szükség. Verebes tökélyre fejlesztette a
letámadást. Amikor Hannich Péter, az irányítónk jelt adott, akkor minden
csatár rárontott a hátvédjére, már a tizenhatosuk környékén zavarba
hoztuk őket. Ezt abban az időben csak a Győr játszotta, s rengeteg gólt
rúgtunk belőle. Életem első nagy hibájának tartom azt, hogy két év után
otthagytam a Győrt és eligazoltam Debrecenbe. Itt kiesőcsapat
csatáraként tizenkilenc góllal lettem gólkirály. A gólkirályságért
kapott kis Polski Fiat gépkocsit egyébként az 1988-as szolnoki
Előre-Honvéd kupadöntő szünetében kaptam meg. Ekkor minden szépnek és
jónak tűnt, ráadásul a bécsi Rapid próbajátékra hívott. Már hetek óta
kint voltam az osztrákoknál, edzéseken, edzőmeccseken játszottam,
mindenben megegyeztünk, még a feleségemnek is találtak munkát egy
fitneszszalonban. A debreceni elnök azonban telefonált, hogy nem tud
kiutazni a szerződés aláírására, utazzak haza, majd később visszavisz
Bécsbe. Itt követtem el második hibámat. Egy pénteki napon hazajöttem, s
másnap hajnalban kopogtattak anyósoméknál - ahol töltöttem az éjszakát -
a rendőrök. Engem kerestek, s azonnal elvittek a rendőrségre, ahol a
fogdába csuktak. Két napig hozzám sem szóltak, a harmadik napon egy
nyomozó kihallgatott. Kérdezte, hogy mi is volt egy két esztendővel
korábbi Pécs elleni meccsen. Mondtam, hogy semmi különös, az én gólommal
nyertünk 2-1-re. Elég furcsán nézett rám, mint aki nem ezt a választ
várta. Hát még akkor csodálkozott nagyot, amikor közöltem vele, hogy
azon a Pécs elleni mérkőzésen én a Győr színeiben szerepeltem. A
kihallgatóm ugyanis a bundagyanús Pécs-Előre meccsre volt kíváncsi.
Amikor tisztázódott, hogy nem szerepelhettem az ominózus találkozón,
kiengedtek a rendőrségről, de a bevont útlevelemet nem adták vissza.
Három hónapig húzódott az ügy, a végén kaptam egy határozatot, amiben az
szerepelt, hogy bizonyítékok híján mentenek fel a bundavád alól.
Magyarán ártatlanul hurcoltak meg hónapokig, közben útlevél hiányában
nem utazhattam ki Monacóba, a France Football Aranycipő díjátadójára,
Ausztriában pedig ugrott a szerződésem. Hatalmas erkölcsi és anyagi
veszteség ért.
- Nem gondolt arra, hogy jogi úton harcolja ki az igazát?
-
Teljesen padlóra kerültem, elment a kedvem a futballtól. Persze eszembe
jutott, hogy beperlem az MLSZ-t, de sajnos a részletes bécsi szerződést
nem tudtam megszerezni. Ráadásul más világ volt az, és amikor
megpendítettem, hogy bíróságra viszem az ügyet, az akkori rendőri
vezetők közül az egyik az újságokon keresztül megfenyegetett, hogy én
csak ne ugráljak, mert nem ártatlan vagyok, mindössze nem tudták
bizonyítani a bűnösségemet.
- Mivel foglalkozik jelenleg?
-
Pillanatnyilag munkanélküli vagyok és keresem a jobb megélhetést. Néha
visszagondolok arra, hogy mennyi mindent másképp csinálnék, igaz
felesleges rágódni a dolgokon. Az viszont erkölcsi elégtétel lenne, ha
az MLSZ-től végre megkapnám az 1988-ban a bundavád miatt meghiúsult
monacói díjátadó ajándékait. Amikor annak idején felhívtam a Szövetség
illetékesét azzal, hogy mi van az ajándékokkal, azt a választ kaptam,
hogy várjak egy kicsit, vámolás alatt van, de nemsokára küldik. Én még
mindig várok...
Forrás: hir6.hu 2011.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése