2016. február 11., csütörtök

Egy magányos eredményjelző kezelő élete

Egy magányos eredményjelző kezelő élete, avagy hála és köszönet Balogh Jánosnak, a Járműjavító nyugdíjasának, hogy évtizedekig szolgálta a VASUTAS-t!

A képeket és a sztorit Szilágyi Tibortól kaptam, köszönet érte! ;)
 
 

2015. december 3., csütörtök

Mi történt velük? Sallai Sándor

Sallai Sándor


1978–1983 Debreceni MVSC 95/2
1983–1990 Bp. Honvéd SE 138/3
1990–1994 SR Delémont
1994–1995 FC Cornol
1981–1989 Magyarország 55/1

Sallai Sándor tizenhat évesen lett szülővárosa csapatának, a Debreceni MVSC-nek az igazolt labdarúgója. Az 1978/79-es bajnoki idényben mutatkozott be a felnőttek között. A Debrecenben 95 bajnoki mérkőzésen 2 gólt szerzett. 1983 nyarán került a Bp. Honvéd csapatához.

Hét szezont töltött el Kispesten, ezalatt 138 bajnoki találkozón 3 gólt szerzett. Ötszörös magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa (MNK) győztes és egyszeres kupa-ezüstérmes lett.
A Honvéd után 1990-ben Svájcba igazolt, négy évig az SR Delémontban, egy évig pedig az FC Cornol csapatában szerepelt.

Sallai 1981 és 1989 között 55 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, ebből az első 11 meccsen még a DMVSC játékosaként.

Szerepelt az 1982-es spanyolországi és az 1986-os mexikói labdarúgó világbajnokságokon, a válogatottban 1 gólt szerzett.

Aktív pályafutása befejeztével az üzleti életben helyezkedett el, volt Nagy Antallal és Esterházy Mártonnal közösen sportszergyártó és forgalmazó cége, de dolgozott pénzügyi és biztosítási szektorban is.

Íme egy riport vele:
- Abban az érában a pesti nagycsapatoknak sok előnyük volt, különösen az igazolás terén. Ott volt mindjárt a katonaság. A vidéki válogatottakat így szerezték meg. Velem is közölték, hogy vagy bevonultatnak három évre, vagy a Honvédba igazolok, s akkor nem kell bejárni a laktanyába. Szükséges rosszként utóbbit választottam, de rengeteg élménnyel gazdagodtam. Igaz, anyagilag sohasem jártam jól, mert Debrecenben saját nevelésű kisgyerek voltam, a Kispesten meg örültem a zsoldomnak, s annak, hogy nem kell három évet lehúznom a katonaságnál.

Elcsalták az 1986. áprilisi, Debrecen-Honvéd 1-1-re végződött bajnokit. Mi történt pontosan?

- Abból a Honvédból már csak én játszottam idehaza, a többiek külföldön, így engem tudtak csak elővenni. A lényeg, hogy mi bajnokok voltunk, a Debrecennek viszont egy pont kellett a biztos bentmaradáshoz, mert a nagy rivális Békéscsaba is otthon játszott, s benne volt a pakliban a győzelme. Senkinek se volt kedve lejátszani a bajnokit közülünk, egy nyűg volt az egész. Repülővel mentünk, s ahogy vége lett a meccsnek, repülővel jöttünk is vissza Pestre. Csakhogy előtte a lakásomon keresett fel Sz. Sándor, a Debrecen akkori „atyaúristene”, akinek csókolomot köszöntem – és aki ma már nyugdíjas, de milliárdos vállalkozó – s közölte: Sanyikám, tegezzél nyugodtan, ne törődj semmivel. De te is debreceni vagy, nem teheted meg, hogy kiejtitek a csapatot. Tudod mi a dolgod… Egyébként meg itt laknak a szüleid, a két testvéred, tönkreteszem őket, ha győztök. Milyen a sors, éppen 1-1 lett, de nem volt bunda, esküszöm. Döme rúgott egy gólt, majd egy kavarodás után a Debrecen is betalált. Ennyi. A dolog pikantériája, hogy a Loki akkor is bentmaradt volna, ha győzünk. A meccs után az egész Honvéd a Tiszti házban ünnepelt, ahová betoppant az említett vállalkozó, megköszönte nekünk az eredményt (…), s letett 600 ezer forintot az asztalra. Abból még a tartalék játékosok is kaptak, mindenki talált pénznek fogta fel az egészet.

- Hosszú idő telt el, s egyszer csak jöttek értem. Se szó, se beszéd, bevittek. Három napig a családom se tudta, hol vagyok, mi van velem, miközben másnap reggel indultam volna az Oviedóhoz. Oviedo helyett azonban a Tolnai utcában kötöttem ki, mindenképpen rám akarták húzni a vizes lepedőt, hogy ismerjem be a bunda tényét. De az a meccs nem volt bunda. Azt már csak később tudtam meg, hogy a két cellatársam beépített ember volt. Tönkretettek, a csúcson voltam. A Real Oviedo akkor került fel a spanyol élvonalba, s nyomban harmadik helyen végeztek. Valószínű, velem is bronzérmesek lettek volna, s horror pénzt kereshettem volna. Azért így se kötöttem rossz szerződést, három évre hatmillió dollárért írtam alá, arról nem beszélve, hogy már akkor 55-szörös válogatott voltam. S ha egy évben kétszer a Real Madrid, kétszer a Barcelona ellen játszom, valószínű, hogy onnan is meghívást kapok a nemzeti csapatba… De engem kitaláltak a bundabotrány fekete bárányának, s ezt később be is vallották. Nem kaptam ugyan eltiltást, de három évig se útlevelem, se munkakönyvem nem volt. Ellehetetlenítettek. Amikor három év múltán tisztázódott minden, nyomban visszakaptam a papírokat, de a legszebb időszakomat vették el tőlem, s utána csak lógtam a levegőben. Benkő Laci bácsi sokat segített, s Demján Sándor is, aki megengedte, hogy a Skála egyik folyosóján árulgassak, hogy legalább éhen ne haljak.

- Nagy Anti barátom hívott Svájcba, így kerültem 1990-ben a Delémont csapatához. Edzés nélkül, kondi nélkül, tíz kiló súlyfelesleggel. Mondták, hogy akkor meccseket kellene játszani. Na de én akkor már évek óta nem futballoztam. Elvittek egy harmadosztályú, gyönyörű, villanyfényes pályára, adtak egy két, három számmal nagyobb cipőt, aminek az orrát kitömködtem, akkora volt, s irányító középpályást játszattak velem. Rúgtam néhány gólt, s azonnal leigazoltak még ilyen állapotban is. Szép éveket töltöttem odakint, valamelyest anyagilag is rendbe jöttem, de kárpótolni nem tudtak soha. Az utolsó évben megsérültem, hazajöttem gyógyulni, de egy injekciókúra hatására még az is kérdéses volt, hogy menni tudok-e, vagy tolókocsiba kényszerülök. Svájcban nyolcórás műtéttel raktak helyre, de ahogy a bundabotrány miatt sem gondoltam perre, úgy ezért sem pereltem. Idehaza kétszer is elintéztek, de sohasem kárpótoltak…


A DMVSC csapatában az alsó sorban, balról a harmadik

 Az 1981-es bukaresti VB selejtezőn, mikor először volt válogatott

 Sallai Sándor manapság

Források:
http://valogatott.blog.hu/2014/03/26/osztalynaplo_sallai_sandor
http://focitortenelem.blogspot.hu/2014/11/sztorik-80-as-es-90-es-evekbol-2.html


2015. november 26., csütörtök

Ferencvárosi TC - Debreceni VSC

Hétvégén újra Fradi - Loki lesz a bajnokságban, így adja magát, hogy ezzel a meccsel foglalkozzunk.

Számomra a két csapat első mérkőzése, amit már követtem is az az 1993-as bajnokság őszi fordulójának utolsó meccse volt. Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán meg lehet-e tartani a meccset, mert azon a hétvégén óriási hó zúdult az országra, és ez rányomta a bélyegét a 15. forduló mérkőzéseire. A DVSC nem is tudott pályára lépni szombaton, mert a lelátók és a pálya olyan szinten lejegesedett, hogy az FTC nem tudta garantálni a játékosok és szurkolók biztonságát. A rangadót, mert joggal nevezhetjük rangadónak, hiszen a DVSC friss feljutóként a 4. helyen állt, és csak a 9. fordulóban szenvedte el első vereségét, míg a zöld-fehérek a harmadik helyen álltak, így csak December elsején, szerdán tudták lejátszani. Aki szintén figyelemmel kísérte a mérkőzést az emlékezhet még egy különlegességre, hogy a közvetítés során az első félidőt az MTV 1, a másodikat pedig az MTV 2 adta. Az összecsapáshoz tartozik még egy történet, mégpedig Viktor Gracsov, és Szergej Kuznyecov esete, akik a pályán kívül barátok voltak, de ezen a meccsen Kuznyecov ütött-vágott, melynek következtében eltört Gracsov álla. Az eset nem maradt annyiban, a debreceni Klinika orvosa hivatalból feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Arról már nincs tudomásom, hogy miként alakult kettőjük története, és mi lett a nyomozás vége.

Íme a mérkőzés részletei, és összefoglalója:

A havas-jeges talajhoz valamivel jobban alkalmazkodtak a ferencvárosi játékosok, míg a vendégek ezúttal nem tudták igazolni jó hírüket, gólszerzési lehetőséghez alig jutottak. Így a hazai győzelem megérdemeltnek mondható.

Már csütörtökön volt arra utaló jel, hogy a lelátók felfagyása miatt nem biztonságos megtartani a Ferencváros – DVSC NB I-es találkozót. Hozzáértők, dönteni hivatottak pénteken reggel is szemrevételezték a terepet. Eldőlt, az Üllői úton nem játszanak szombaton.
- A játéktér állapota ugyan megfelelő, de a nézők biztonságáért nem tudunk garanciát vállalni – újságolta Albert Flórián a ferencvárosiak részéről az MTI kérdésére válaszolva. – Erről fax-üzenetben értesítettük az MLSZ-t és a DVSC-t is.

Ferencváros – Debreceni VSC 1:0 (1:0)
Üllői út, 4.000 néző, V: Puhl


Ferencváros: Szeiler – Simon, Telek, Kuznyecov, Keller – Szűcs, Lipcsei, Lisztes - Gregor (Páling 84.), Cigan, Nagy Zs.

Debreceni VSC: Horváth B. – Balogh J., Gojan, Kondás, Pető – Dombi, Sándor Cs. (Medvid 84.), Sándor T., Madar – Gracsov (Tóth. A. 87.), Radu

Gól: Lisztes (44.)
Sárga lap: Lisztes (26.) illetve Radu (69.)
Kiállítva: Lisztes (62.)
Jók: Simon, Kuznyecov, Lisztes illetve Sándor T.

Apró incidens előzte meg a mérkőzést, a ferencvárosi szurkolótábor ugyanis alaposan meghógolyózta Horváth Bélát, a debreceniek kapusát.
A havas, villanyfényes mérkőzés két hazai helyzettel indult. Az 5. percben Lisztes lőtt 14 m-ről centiméterekkel mellé. Nem sokkal később Cigan vezethette kapura a labdát, de nemcsak a kifutó Horváth, hanem a kapu mellett is elgurított. Bár a folytatásban és a csúszkálásban továbbra is a zöld-fehérek bizonyultak jobbnak, a következő helyzetre a 36. percig kellett várni. Ekkor előbb Lisztes elől mentettek a védők, majd az ismétlésnél Cigan lövése szállt mellé. Már-már úgy tűnt, gól nélkül ér véget az első félidő, amikor a 44. percben Lisztes megszerezte élete első felnőtt NB I-es gólját. A Détárit helyettesítő ifjúsági korú irányító lefutotta védőjét, és 14 m-ről a kapus hasa alatt a hálóba gurított (1:0).
Fordulás után Horváth kapus bizonytalankodása okozott izgalmat, majd az 51. percben Cigan megmozdulása. A ferencvárosi csatár ügyesen fordult le védőjéről, ám fölé lőtt. A 60. percben csaknem egyenlített a Debrecen, Szeiler kapus hibája után Pető elől tisztáztak az utolsó pillanatban a védők. Egy ferencvárosi helyzetet követően a 62. percben tíz emberre fogyatkozott hazai gárda. Lisztes ugyanis szabálytalankodott Petővel, és mivel volt már egy sárga lapja, Puhl kiállította. A 81. percben Keller szép megmozdulásának tapsolhattak a néző, a hátvéd a 16-osról elvetődve ollózta kapura a labdát, de Horváth hárított.



Az őszi végeredmény:
1. Vác FC-Samsung 15 9 5 1 34-14 23 pont
2. Békéscsabai EFC 15 10 2 3 37-12 22
3. Ferencváros 15 9 3 3 27-13 21
4. Debreceni VSC 15 8 3 4 23-17 19
5. Kispest-Honvéd FC 15 7 4 4 33-19 18
6. Rába ETO FC 15 7 4 4 25-16 18
7. Csepel-Kordax 15 7 4 4 21-27 18
8. Újpesti TE 15 6 3 6 22-19 15
9. Videoton-Waltham 15 4 5 6 18-24 13
10. Siófoki Bányász 15 4 5 6 18-26 13
11. EMDSZ-Soproni LC 15 4 4 7 22-30 12
12. PMSC-Fordan 15 3 6 6 14-23 12
13. Vasas 15 4 3 8 19-23 11
14. MTK 15 2 5 8 16-32 9
15. BVSC-Dreher 15 2 5 8 14-33 9
16. Haladás VSE 15 2 3 10 14-29 7
  
Góllövőlista:
10 gólos: Sándor T. (DVSC)
9 gólos: Wukovics (Ferencváros), Horváth F. (Videoton-Waltham)
8 gólos: Kulcsár (Békéscsabai EFC), Csertői (Rába ETO)
7 gólos: Azoitei (PMSC-Fordan), Fischer (Siófok)
6 gólos: Árgyelán, Szarvas (Békéscsabai EFC), Orosz, Illés (Kispest-Honvéd FC), Somogyi (Csepel-Kordax), Füle, Répási (Vác FC-Samsung), Ördög (EMDSZ-Soproni LC), Claude (Vasas)
5 gólos: Kovács J. (Ferencváros), Sallói (Kispest-Honvéd FC)
4 gólos: Kámán (Csepel-Kordax), Lipcsei, Gregor (Ferencváros), Csehi T. (Kispest-Honvéd FC), Horváth Cs. (MTK), Szenes (Vasas), Nyilas (Vác FC-Samsung), Klausz (Rába ETO), Gracsov (Debreceni VSC), Kozma, Véber (UTE)

Forrás: Tempó Fradi, Magyarfutball.hu


2015. november 25., szerda

Újrakezdés

Újra köszöntök mindenkit itt a Vágóhíd utcai blog hasábjain. Sok idő eltelt már a legutolsó bejegyzés óta, és úgy volt, hogy egy ideig  nem folytatom egyéb elfoglaltságok miatt a blog írását, de annyi helyről kaptam visszajelzést, főleg a DVSC idősebb játékosaitól és szurkolóitól, hogy örömmel nosztalgiáznak az itt megjelent tartalmak kapcsán, hogy nem marad más választásom, mint kiszolgálni az igényeiket, és ha tudom szélesebb körre kiterjeszteni a DVSC multjának megismerését! :)

Aki esetleg részese volt a DVSC történelmének, akár játékosként vagy szurkolóként, és szeretné, ha az oldalon róla is essen szó, vagy esetleg van olyan anyaga, ami beleillik a tartalmunkba, az jelentkezhet a vagohidutca10@gmail.com címen, vagy közvetlenül a Facebook oldalunkon is!

Most pedig hosszú idő után jöjjön az első cikk:

Ez egy régebbi riport, melyet most találtam meg, és a Békés megyei hir6.hu hírportál közölt. Az alany nem más, mint Melis Béla, a DMVSC játékosa, aki a 1987-88-as szezonban szerepelt színeinkben, és 29 meccs alatt 19 gólt szerzett, amellyel az NB 1 gólkirálya lett. Hogy mi történt vele később? Az a cikkből kiderül.   

Melis Béla huszonhárom éve vár a díjára 

Melis Béla békéscsabai nevelésű focistaként - katonaideje alatt - a budapesti Honvéd színeiben játszott először az NB I-ben. Az ott lejátszott nyolc meccs miatt még magyar bajnoknak is mondhatja magát. Igazi sikereit azonban ezt követően az Előrében (NB II-es gólkirály), a Győrben (bronzérem a bajnokságban) és a Debrecenben (NB I-es gólkirály) érte el. A jelenleg munkanélküli Melissel a napokban futottunk össze.
  
- Hogyan indult a pályafutása?
- Békéscsabaiként azt a bizonyos szamárlétrát végigjárva az Előre korosztályos csapataiban szerepeltem, de 1977-ben tizennyolc esztendősen kölcsönadtak a másodosztályú Szolnoknak. A felnőttből Zielbauer Miksával együtt kerültünk át Szolnokra, mert kettőnket elcseréltek Budavárival, ő igazolt Csabára. Egy esztendő múlva bevonultam a Honvédba, ekkor debütáltam az NB I-ben, majd leszerelés után hazajöttem az Előrébe. 1983-ben kipottyantunk az NB II-be, de a rákövetkező évben azonnal visszajutottunk, én pedig harmincnégy találattal gólkirály lettem.

- Ezt követően szerződött a Verebes-féle Győrbe.
- Igen, a mester csoda dolgokat tudott. Egy nagyon egyszerű példával tudom ezt érzékeltetni. Középcsatárként minden addigi trénerem azt verte belém: ha a beállós felmegy támadni, nekem követnem kell őt hátra. Na, ezt  azonnal kiverte a fejemből. Azt mondta, hogy egy csatár ne védekezzen, az a középpályások és a hátvédek dolga. Én csak pihenjek amíg támad az ellenfél, rám a támadásban van szükség. Verebes tökélyre fejlesztette a letámadást. Amikor Hannich Péter, az irányítónk jelt adott, akkor minden csatár rárontott a hátvédjére, már a tizenhatosuk környékén zavarba hoztuk őket. Ezt abban az időben csak a Győr játszotta, s rengeteg gólt rúgtunk belőle. Életem első nagy hibájának tartom azt, hogy két év után otthagytam a Győrt és eligazoltam Debrecenbe. Itt kiesőcsapat csatáraként tizenkilenc góllal lettem gólkirály. A gólkirályságért kapott kis Polski Fiat gépkocsit egyébként az 1988-as szolnoki Előre-Honvéd kupadöntő szünetében kaptam meg. Ekkor minden szépnek és jónak tűnt, ráadásul a bécsi Rapid próbajátékra hívott. Már hetek óta kint voltam az osztrákoknál, edzéseken, edzőmeccseken játszottam, mindenben megegyeztünk, még a feleségemnek is találtak munkát egy fitneszszalonban. A debreceni elnök azonban telefonált, hogy nem tud kiutazni a szerződés aláírására, utazzak haza, majd később visszavisz Bécsbe. Itt követtem el második hibámat. Egy pénteki napon hazajöttem, s másnap hajnalban kopogtattak anyósoméknál - ahol töltöttem az éjszakát - a rendőrök. Engem kerestek, s azonnal elvittek a rendőrségre, ahol a fogdába csuktak. Két napig hozzám sem szóltak, a harmadik napon egy nyomozó kihallgatott. Kérdezte, hogy mi is volt egy két esztendővel korábbi Pécs elleni meccsen. Mondtam, hogy semmi különös, az én gólommal nyertünk 2-1-re. Elég furcsán nézett rám, mint aki nem ezt a választ várta. Hát még akkor csodálkozott nagyot, amikor közöltem vele, hogy azon a Pécs elleni mérkőzésen én a Győr színeiben szerepeltem. A kihallgatóm ugyanis a bundagyanús Pécs-Előre meccsre volt kíváncsi. Amikor tisztázódott, hogy nem szerepelhettem az ominózus találkozón, kiengedtek a rendőrségről, de a bevont útlevelemet nem adták vissza. Három hónapig húzódott az ügy, a végén kaptam egy határozatot, amiben az szerepelt, hogy bizonyítékok híján mentenek fel a bundavád alól. Magyarán ártatlanul hurcoltak meg hónapokig, közben útlevél hiányában nem utazhattam ki Monacóba, a France Football Aranycipő díjátadójára, Ausztriában pedig ugrott a szerződésem. Hatalmas erkölcsi és anyagi veszteség ért.

- Nem gondolt arra, hogy jogi úton harcolja ki az igazát?
- Teljesen padlóra kerültem, elment a kedvem a futballtól. Persze eszembe jutott, hogy beperlem az MLSZ-t, de sajnos a részletes bécsi szerződést nem tudtam megszerezni. Ráadásul más világ volt az, és amikor megpendítettem, hogy bíróságra viszem az ügyet, az akkori rendőri vezetők közül az egyik az újságokon keresztül megfenyegetett, hogy én csak ne ugráljak, mert nem ártatlan vagyok, mindössze nem tudták bizonyítani a bűnösségemet.

- Mivel foglalkozik jelenleg?
- Pillanatnyilag munkanélküli vagyok és keresem a jobb megélhetést. Néha visszagondolok arra, hogy mennyi mindent másképp csinálnék, igaz felesleges rágódni a dolgokon. Az viszont erkölcsi elégtétel lenne, ha az MLSZ-től végre megkapnám az 1988-ban a bundavád miatt meghiúsult monacói díjátadó ajándékait. Amikor annak idején felhívtam a Szövetség illetékesét azzal, hogy mi van az ajándékokkal, azt a választ kaptam, hogy várjak egy kicsit, vámolás alatt van, de nemsokára küldik. Én még mindig várok...

Forrás: hir6.hu 2011.










2014. október 7., kedd

1940, Bocskai – Újpest 1:0

1940 | Február

Bocskai – Újpest 1:0 (1:0)
Az első percben gólt kapott az Újpest, utána nem tudta áttörni a debreceni „vízi erődítményt”

Debrecen – Vasutas pálya - 3000 néző – Bíró: Palásti.
A Vasutasok sporttelepének egy része víz alatt állott. A játékvezető csak hosszas vonakodás után határozta el a mérkőzés levezetését.

Alig kezdődött a küzdelem, a debreceni csapat máris az Újpest kapuja előtt termett. Berecz víztócsából kanalazta ki a labdát, Turai II. elé tálalta, aki a kifutó Sziklai mellett Németh James-módra, kapura dopplerezte. Ezzel az egy góllal nyerte meg a mérkőzést a Bocskai.

Az Újpest sokat támadott, de hiába. A második félidőben a debreceniek kapuja előtt volt a hatalmas víztócsa és a Bocskai védelme kitűnően állta a „vizet”. Hiába volt az újpesti fölény, a bajnokcsapat nem tudott átmenni a debreceni „vízi védelmi vonalon”.

Bocskai természetesen nemcsak a kapu előtt szétfolyó „óceánnak”, hanem elsősorban jó védelmének köszönheti a bravúros győzelmet. Az utolsó öt percben a debreceniek kirohantak az „erődítményből” és most már ők bombázták az újpesti kaput, de az eredmény nem változott.

2014. szeptember 26., péntek

Korábbi debreceni focisták - avagy mi lett velük című rovatunk.


Korábbi debreceni focisták - avagy mi lett velük című rovatunk.

Nagykaposi Elemért úgy gondolom nem kell bemutatnunk senkinek, hiszen Ő az egyik debreceni legenda. Az egykori B-válogatott labdarúgó 1962 és 1973 között volt - egy szezonnyi megszakítással, amit az Ózdi Kohászban töltött - a DVSC játékosa. Azokban az idényekben, mikor csapata a legjobbak között volt, a védő összesen 82 NB1-es mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett. Fia, Nagykaposi Zsolt, 1994 és 1996 között a DVSC-ben 9 bajnoki mérkőzést játszott, gólt nem szerzett. Legjobb eredménye egy bajnoki bronzérem.

De mi lett Zsolttal, miután befejezte labdarúgó karrierjét? Az alábbi cikkből kiderül:

"Nagykaposi Zsolt a Loki focistájaként nem gondolhatta, hogy Venezuelában találja meg a boldogságot. Most ott él, panziója van, amatőrként focizik, a sportot már a szörf jelenti a számára.

Nagykaposi Elemért nagyon szerették Debrecenben, a kiváló focista és edző tavaly hunyt el. Az ő fia Zsolt, aki maga is futballista lett, a Lokival bajnoki bronzéremig jutott. Majd kisebb csapatokban focizott, mígnem egy baráti társasággal kijutott Venezuelába. Beleszeretett az országba, és további turistalátogatásokat követően úgy döntött, eladja debreceni lakását, hogy a dél-amerikai országban próbáljon szerencsét.

Olcsón vett egy telket a kevésbé frekventált Margarita-szigeten. – Befektetésnek szántam, de végül magam építettem rá egy panziót – meséli Zsolt. – Azon még volt hitel, ezért eladtam és építettem egy másikat, ma ebből és ebben élek. A tervem, hogy építek egy saját házat is. Ami itt könnyebb, hogy nem járnak az ember nyakára folyton a hivatalok, nem cél, hogy megnehezítsék az ember életét.

– Itt könnyebben lehet jól élni. Időközben megszerettem a szörfözést, sok magyar jár hozzám, de mivel ez amúgy is kiváló szörfterep, nemzetközileg is jegyzett hely lett, mindig van szél, sekély és homokos a tengerpart, tökéletes szörfparadicsom. Zsolt nem tagadja, hogy persze vannak árnyoldalai is Venezuelának.

– Az emberek nem beszélnek angolul, azonnal meg kellett tanulnom spanyolul, miután elhatároztam, hogy itt kezdek új életet – folytatja a volt focista. – Könnyen ment, mert megismertem a mostani barátnőmet, akivel komolyra fordult a dolog, szóval neki is szerepe van abban, hogy itt maradtam. Másrészt az emberek nem nagyon szeretnek dolgozni, minden olyan lassan megy. Alapvetően az országban nem túl jó a közbiztonság, igaz, itt a szigeten azért jobb a helyzet. De összességében azt mondhatom, ez egy élhetőbb ország.

Zsolt – az előbb említett gondok ellenére – földi paradicsomban él, azt csinálja, amit szeret, és azzal, akit szeret. Szabadidejében pedig focizik az Amigo nevű focicsapatban, most is támadó, mint régen. – Persze vannak további terveim, szeretnék otthon is venni egy lakást, édesanyám egyedül maradt apukám halála után, többet kellene hazajárnom. De alapvetően azt mondhatom, jó itt, egy percig sem bántam meg a döntésemet, az elejétől hittem benne, hogy jól alakul a sorsom."

Forrás: Bors, valogatott.blog.hu