2013. augusztus 30., péntek

1994, Kézilabda

Ma kezdetét veszi a kézilabda bajnokság, méghozzá rögtön egy rangadóval! A lányoknak csak annyit tudok tanácsolni, hogy játsszanak úgy, mint az elődeik, és akkor a közönség szeretetével sem lesz gond! ;)


2013. augusztus 29., csütörtök

1979, Bajnokcsapat

Sok jó dolog van abban, ha az ember elkezd valami olyat csinálni amivel örömet szerez másoknak. Ez a blog úgy indult márciusban, hogy az első posztnál még nem tudtam, hogy hogyan lesz tovább. Aztán az első után jött a második, aztán szép sorban a többi. Ennek köszönhetően már lassan elérjük a tízezres látogatottságot, ami nem rossz. Sokan írnak nekem, sokan keresnek meg személyesen, és köszönik meg, hogy segítek felélénkíteni a megkopott emlékeket. Ezért már érdemes csinálni.

Sok jó dolog van abban, ha az ember elkezd valami olyat csinálni, amivel örömet szerez másoknak. Ennél már csak egy jobb van, mikor valaki a munkám elismeréseként felkeres azzal, hogy van egy tárgya, amiből neki kettő van, így az egyiket szívesen nekem adná, mert látja, hogy nálam jó kezekben lenne. Most ez a helyzet állt elő, a ma bemutatott ereklye egy ajándék, amely méltó helyére fog kerülni az gyűjteményem között.

Itt is szeretném megköszönni Morisznak a kedvességét, és azt, hogy megtisztelt bizalmával!

A blog pedig pörög tovább a megkezdett úton! ;)

És íme, az ajándék: Az 1979-es Bajnokcsapat tiszteletére kiadott reklámszatyor:


2013. augusztus 27., kedd

2013, Vágóhíd utca

Valaha milyen nagy nyüzsgés volt itt.

A mai napi emlékszem arra a nyárra. 1995. júniusa. Felvételizni érkeztem az Irinyi János Gimnázium sporttagozatába. Rengeteg gyerek volt, sokan akartak bekerülni, focistává válni. A pálya sötétzöldben pompázott, a talaja elsőosztályú volt. Egy nyolcadikos gyereknek nagy élmény a külvárosi poros kis pályák, a betonplaczok után végre olyan gyepre lépni, amin a nagyok játszottak. Gyorsan két csapatra osztottak minket, aztán elkezdtünk játszani. Én gond nélkül bekerültem, így a nyár további részén már ebben a stadionban edzettem.

Öröm volt ide járni. Egyrészt közel volt az iskolához, másrészt a környék sok mindenkit megfogott. Volt valami varázsa. Valami olyan varázs, ami magával ragadta a az embert és onnantól kezdve már csak a DVSC-nek szurkolhatott.

Ebben az időszakban még itt volt a klub székháza, itt edzettek a kézilabdás ifi lányok. A tribün mögött megtalálhattuk a bokszolók edzőtermét, a kocsmát, ahol mindig volt valaki, a lelátó túlsó végén a birkózókat, csíkhúzó házát, kicsivel lejjebb pedig a kerékpározók öltözői voltak. Az emberek jöttek mentek, élet volt a létesítményben.

Ma viszont már nincs. Kihalt minden, eltűnt a régi fény, és feledésbe merült, hogy egyszer innen indult minden, hogy valaha itt tízezrek szurkoltak a Vasutas csapatnak.

Hosszas egyeztetések után bejutottunk, így hoztunk magunkkal képeket is. Sajnos amint látjátok a pálya és a létesítmény is elég lerobbant állapotban van. Attól tartok itt már nem lesz feltámadás...

Köszönet Képíró és Kujbus uraknak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a látogatást.

2013. augusztus 26., hétfő

2013, Itt jártunk

A Vágóhíd utcai stadionban jártunk!

Részletes beszámoló és képek hamarosan!


2013. augusztus 22., csütörtök

1992, Vágóhíd utca

A vágóhíd utcai stadion tribünje 1992 környékén:

Fotó: Sándor Mihály


2013. augusztus 19., hétfő

1994, Debreceni VSC - Goldstar FC

Volt idő, amikor az edzőmeccseket nem akadémiákon játszották zárt kapuk mögött, hanem stadionokban. Pont azért, hogy a csapatára kíváncsi lelkes szurkoló megnézhesse, hogyan áll kedvenc gárdája. Mivel akkoriban nem volt műfű sem, így a mérkőzéseket javarészt rendes füvön, esetleg salakon játszották le, mégsem hisztériázott egyetlen játékos sem az irreális körülmények miatt. Egy ilyen téli meccs után minden futballista tetőtől talpig sáros volt, de hát erről szólt az alapozás...

Erre a meccsre egyébként több ezren látogattak ki 1994. február 12.-én. Egyrészt azért, mert a csodálatos őszi teljesítmény után (a frissen feljutott gárda a 4. helyen telelt) valami hasonlót vártak tavasszal is a csapattól, másrészt pedig azért, mert a vendég dél-koreai csapat szponzorának jóvoltából a meccsre árusított jegyet be lehetett váltani az Unió elektronikai üzletében, illetve aki időben érkezett az ajándékba kapott egy videókazettát, vagy egy Goldstar mezt. Nekem Goldstar mez jutott, így egy ideig abban fociztam az edzéseken.

A szöuli gárda egyébként egy európai turnén vett részt, az ázsiai országból először jutott el csapat Magyarországra. Hazánkban két meccset vívtak, a Fraditól kikaptak 2-1-re, minket pedig ha jól emlékszem itthon lemostak 4-1-re... ebben már nem vagyok biztos, csak a rendkívüli hideg, a hóesés, és az öregemmel eltöltött kellemes szombat délután maradt meg... A vendégek játékerejét látva ez az eredmény nem volt meglepetés, hiszem az 1994-es világbajnokságra kijutott Dél-Koreai csapatból négy játékost delegált a Goldstar.

Ma már nincs Vágóhíd utca, ahogyan nincs már Unio sem, de most, hogy a vendégek után keresgettem, kiderült, hogy már Goldstar sincs...

Goldstar FC
Fotó: Sándor M.





2013. augusztus 17., szombat

2013, Könyvajánló II.

Ma ezt könyvet hoztam magammal:

Varga Károly: Vasúti Járműjavító Üzemek Története

Böngészés közben akadtam erre a kiadványra, és első lendülettel túl is szaladtam rajta. Aztán kicsivel később megint elém került, ott már megemlítettek vasutas klubokat is a tartalomban (DVSC, Haladás VSC, stb) így úgy gondoltam, hogy megszerzem.

Miután megkaptam belevetettem magam egyből. A könyv érdekes, a MÁV megbízásából készült és feldolgozza a magyar vasúti hálózat fontosabb műhelyeit, külön fejezetet szentelve az elcsatolt területek járműjavító telephelyeinek. Külön részben taglalja a MÁV-hoz kapcsolódó kultúregyesületek és sportegyesületek bemutatását is. A DVSC-t bő három oldalban mutatja be, és igazából semmi újat nem hoz, de legalább foglalkozik vele. A bemutatás nagy része Égerházi Péter: Bajnokcsapat piros-fehérben című könyvéből van idézve. 

Összegezve semmi újat nem hozott a könyv, de mivel olyan kiadványról van szó, ami foglalkozik a klubbal, így elfér a polcon.

"Vasúti járműjavító üzemek története - Varga Károly

A könyv a magán vasúttársaságok, az iparvasutak és a MÁV keretein belül működő vasúti járműjavító műhelyek, főműhelyek (később járműjavító üzemek) és ezek kulturális és sportegyesületeinek, valamint a városi és elővárosi vasúti járműjavító műhelyek, főműhelyek, járműtelepek, kocsiszínek, fűtőházak történetét dolgozza fel - jelen ismereteink alapján szélesebb vagy szűkebb körben - létesítésüktől napjainkig, megszüntetésükig.

A könyv tárgyalja még a műhelyek, főműhelyek felügyeletének, név és szervezeti változásainak, az említésre méltó közéleti eseményeknek, a vasúti járműjavítás oktatásának (tanoncképzés), a műhelyi cserkészek, leventék, valamint a járművek javításával és karbantartásával foglalkozó néhány kiemelésre érdemes személy tevékenységének rövid történetét is."


 



2013. augusztus 16., péntek

1971/1972

A Debreceni Vasutas Sport Club csapata az 1971/1972-es szezonban! A képet Vaczlavik Tímeától kaptuk! Köszönjük! :)

Hátsó sor (balról): Ekli János intéző, Kuchta Ferenc, Szabó I Béla, Nagykaposi Elemér, Vaczlavik Ferenc, Németi Gyula, Pyber István edző.
Középső sor: Czeglédi Sándor gyúró, Sóvágó Lajos, Dóczé Zoltán, Vachter Ferenc, Vasvári Sebestyén, Erzse Sándor.
Első sor: Szabó III Béla, Sántha György, Szabó II József, Lipők Lajos, Kovács Mihály.


2013. augusztus 2., péntek

1960-1961, Bélyegkollekció

A múltkor már tettem említést erről a gyűjteményről, és mellékeltem egy fotót is. Sajnos az nem lett a legjobb minőség, így most egyesével bescannelgettem őket, így közelebbről, és jobb minőségben is megnézhetőek! ;)













2013. augusztus 1., csütörtök

2013, Könyvajánló

Dr. Módy György: Debrecen ma, 1100 év tükrében


Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a könyvre, és talán meg sem vettem volna, ha nincs a DVSC csapatképe a borítón. De ott volt, így megrendeltem, és ma a kezembe is foghattam. A könyv javarészt Debrecen múltjával foglalkozik, külön részeket szentel az irodalomnak, zenei életnek, a színháznak, és természetesen a sportnak is.

Miután megérkezett a csomag izgatottan kezdtem átlapozni, de szomorúan konstatáltam, hogy a futballról összesen 2 oldal van, az se mond sokat, csak a 93, 94, 95-ös bajnokságról ír néhány dolgot. Annyira nem sok,  hogy most itt le is írom:

"Bronzérmes a DVSC labdarúgó csapata

A DVSC NB 1-es labdarúgó csapata, amely az 1993/1994-es bajnoki idényben újoncként új színt hozott a labdarúgó NB 1-benlendületes játékával, a második NB 1-es évében az 1994/1995-ös bajnokságban a 3. helyen végzett. Ehhez hasonló eredményt csak a Bocskai FC ért el 1934-ben. A debreceni fiatalok - Sándor Tamás, Dombi Tibor, Pető Zoltán, Madar Csaba, Szathmári - nevét hamar megismerte a magyar labdarúgó világ. De azért a bronzéremre talán senki sem számított. Az őszi idényben bizony botladozott is a gárda, de aztán a borús őszre derűs tavasz következett. A DVSC mérlege 15 mérkőzésből: 7 győzelem, 5 döntetlen, 3 vereség. A szerzett 26 pont alapján a tavaszi idényben a második helyen végzett a DVSC! A csapat legjobb góllövői: Sándor Tamás 15, Arany László 14, Madar Csaba 6 voltak. 

 DVSC - Csepel 5:0

A DVSC leggyakoribb összeállítása: Horváth B. - Gojan - Gaica. - Pető - Vadicska - Sándor Cs. Sándor T. Szathmári (Medvid), Arany - Dombi Ilea. Edző: Garamvölgyi Lajos

Az év legjelentősebb debreceni labdarúgó eseménye a Magyarország - Svédország Olimpiai válogatott mérkőzés volt. Az Oláh Gábor utcai stadionban a DVSC-re épülő magyar válogatott 2-1-re legyőzte Svédországot és nagy lépést tett az atlantai olimpia felé vezető úton. A siker oroszlánrészesei a debreceni fiatalok voltak." 

Sándor Tamás döntögeti a Fradi védőit